121. Balázsné Tőkés Mária: Ipolytarnóci öreg fa

 

Ipolytarnóci szép hegyen

állt egy fenyő ékesen,

élt ott millió éveken

amíg kővé vált békésen.

 

Hogy két hegy között híd legyen

kicsiknek, nagyoknak segítsen,

régmúlt időkről meséljen.

/Csönd volt még akkor a hegyen./

 

Ipolytarnóci öreg fa,

óriás völgynek kőhídja,

lesz-e földünknek lakója

harminc millió év múlva?

 

Ó te kővé vált öreg fa,

légy a földünknek atlasza,

vedd őt jó szívvel válladra,

vidd át a mélyből a partra.

 

Talán e kis föld számunkra

meg lesz virággal pakolva,

s leszel életünk tanúja,

harminc millió év múlva.

 

 

Jelige: Ős idők