Ipolytarnóci öreg fa

121.

Ipolytarnóci öreg fa

 

Ipolytarnóci szép hegyen

állt egy fenyő ékesen,

élt ott millió éveken

amíg kővé vált békésen.

 

Hogy két hegy között híd legyen

kicsiknek, nagyoknak segítsen,

régmúlt időkről meséljen.

/Csönd volt még akkor a hegyen./

 

Ipolytarnóci öreg fa,

óriás völgynek kőhídja,

lesz-e földünknek lakója

harminc millió év múlva?

 

Ó te kővé vált öreg fa,

légy a földünknek atlasza,

vedd őt jó szívvel válladra,

vidd át a mélyből a partra.

 

Talán e kis föld számunkra

meg lesz virággal pakolva,

s leszel életünk tanúja,

harminc millió év múlva.

 

 

Jelige: Ős idők