Ipolytarnóci öreg fa
121.
Ipolytarnóci öreg fa
Ipolytarnóci szép hegyen
állt egy fenyő ékesen,
élt ott millió éveken
amíg kővé vált békésen.
Hogy két hegy között híd legyen
kicsiknek, nagyoknak segítsen,
régmúlt időkről meséljen.
/Csönd volt még akkor a hegyen./
Ipolytarnóci öreg fa,
óriás völgynek kőhídja,
lesz-e földünknek lakója
harminc millió év múlva?
Ó te kővé vált öreg fa,
légy a földünknek atlasza,
vedd őt jó szívvel válladra,
vidd át a mélyből a partra.
Talán e kis föld számunkra
meg lesz virággal pakolva,
s leszel életünk tanúja,
harminc millió év múlva.
Jelige: Ős idők