Ismeretlen szerző | Eger köszönti Nagy-Váradot
(Részletek)
Küldöm Zálogomat, – Várad! Ez a nemes
Zálog nálam arany szent koszorújiba
Fénylett, – íme veszítem
Most Ővéle reményemet,
Mely díszemnek örök fényire villoga,
Melyet nincs tehetős nyelv se megáldani;
Ezt a Tiszteletet már
Néked küldöm, öleld nagyon!
Ő máris közelít – nyisd kapuid Néki!
Szentelt zöld olajág nőjjön az útakon!
Hintsen Flóra jácintot
És a föld eleven s tele
Kedvet szüljön ezer fényes örömben! – az
Életnek kegyes új csillaga tetsze ki
Most számodra, csak örvendj –
Célom kedvese! – Váradom! – –
Küldöm Pásztorodat. – Küldöm Atyádat is,
Nézzed, mint siet Ő hív kebeledbe, csak
Fussál édes ölébe!
Tisztelvén Te is érdemit. –
Ő az, kit valahán láta megállani
Szent Oltárod előtt akkori Szádokod,
Kondéd, – aki kenettel
Nyúlott Érdemesemhez; – Ő,
Ő az, kit Te nékem tág legelőmre fel:
Szenteltél vala; – most nézd! hogy az akkori
Választás is egektől
Már Néked vala szánva ki. –
Itt küldöm, – vegye szív – és vegye Lélek is!
Kedves Zálogom Ő, – Várad! ölelve vedd!
Mert ily szent parolát köztünk
Századok adtanak.
Útjában vezetők légyenek a Kegyek!
Minden rózsabokor Néki mosolygjon! és
A szentelt Aganippnak
Forrjon habja sok érdemet!
Hogy Múzsái között Czinthia vígan el-
Késérhesse Néked Zálogomat, Nemes
Nagy Miklósi Ferentzet,
Kit Váradnak adott Eger.
(1803)