Ismeretlen szerző | Eger köszönti Nagy-Váradot

(Részletek)

 

Küldöm Zálogomat, – Várad! Ez a nemes

Zálog nálam arany szent koszorújiba

Fénylett, – íme veszítem

Most Ővéle reményemet,

 

Mely díszemnek örök fényire villoga,

Melyet nincs tehetős nyelv se megáldani;

Ezt a Tiszteletet már

Néked küldöm, öleld nagyon!

 

Ő máris közelít – nyisd kapuid Néki!

Szentelt zöld olajág nőjjön az útakon!

Hintsen Flóra jácintot

És a föld eleven s tele

 

Kedvet szüljön ezer fényes örömben! – az

Életnek kegyes új csillaga tetsze ki

Most számodra, csak örvendj –

Célom kedvese! – Váradom! – –

 

Küldöm Pásztorodat. – Küldöm Atyádat is,

Nézzed, mint siet Ő hív kebeledbe, csak

Fussál édes ölébe!

Tisztelvén Te is érdemit. –

 

Ő az, kit valahán láta megállani

Szent Oltárod előtt akkori Szádokod,

Kondéd, – aki kenettel

Nyúlott Érdemesemhez; – Ő,

 

Ő az, kit Te nékem tág legelőmre fel:

Szenteltél vala; – most nézd! hogy az akkori

Választás is egektől

Már Néked vala szánva ki. –

 

Itt küldöm, – vegye szív – és vegye Lélek is!

Kedves Zálogom Ő, – Várad! ölelve vedd!

Mert ily szent parolát köztünk

Századok adtanak.

 

Útjában vezetők légyenek a Kegyek!

Minden rózsabokor Néki mosolygjon! és

A szentelt Aganippnak

Forrjon habja sok érdemet!

 

Hogy Múzsái között Czinthia vígan el-

Késérhesse Néked Zálogomat, Nemes

Nagy Miklósi Ferentzet,

Kit Váradnak adott Eger.

 

(1803)