Ismeretlen szerző | Gróf Barkóczy Ferenc egri püspöknek

Egri Ifiúság! Nemes Sokaság,

Jer, Te is töltsed be kötelességed!

Lelked vigadjon, kedved újuljon,

Mert ki Atyád vala, ő lett Hertzeged:

Fejed hódoljon, térded hajoljon,

Vidám énekekre induljon nyelved,

Mint égő lámpás, úgy égjen szived!

 

Im Róma tornyai, Szentegyház nagyjai

Vigadnak, hogy kocka fordult Egerre:

Királyi Felség, ifjú Herczegség

Örvendnek, hogy hajlott mi püspökünkre!

Magyar nemzetünk, hanyatlott ügyünk

Már régen vágyóda e szerencsére;

Hogy ez emeltetnék érsekségre.

 

Kegyes Herczegség! kit áldott az ég,

Meg ne vessed tehát mi csekélységünk!

Hogy az országgal, nagy buzgósággal

Mi is megmutatjuk hozzád hívségünk!

És ének szóval, magyar játékkal

Kiáltja szívbűl mi kisdedségünk:

Éljen Czirusban nagy Herczegségünk.

 

(1761)