Isten tenyerén

57.

Isten tenyerén

 

 

Ragyog az ég.

Mitől oly kék?

Mikor a fák

– csupa zöld báb

egy óriás kezén –

komor ujjak,

az ég felé mutatnak.

 

Isten tenyerén,

a Bükk tetején

oly szép a lét

– ragyog az ég -,

de idelent

ordít a csend.

 

Komor ujjak

vádlón mutatnak

az emberek felé.

Csupa tört ág

– félbetört báb -,

elárvult tönk,

pereg a könny

az isten szeméből.

 

Hol a bükk, a tölgy?

Hallgat a völgy,

némán üvölt.

De lent, a mélyben,

a kígyóként kúszó gyökerek alatt,

akár a patak,

száguld a gondolat.

 

Mozdul a láb

– már nem tört báb -,

nem fog a föld,

oda a zöld,

– s a sárga, a kék és a viola -,

oda a nagy csoda.

Ki mutat majd észak felé,

ha a fákkal együtt eltűnik a moha?

 

Jelige: Atala