Itthon vagyok

150.

Itthon vagyok

 

Nézem a Bükk lábának kapuját,

Mint tárja szélesre örömszívét.

Fogadja hazatérő, hű fiát,

Nekem is osztva bősége kegyét.

Itthon vagyok.

 

S a zöld reménnyel kirakott út

Vidáman kanyarogva fut tova,

Hegy alján,mint gyermek, nyugalmat nyújt

E drága völgy – hazám ölelő karja.

Itthon vagyok.

 

Elnézem fényekbe szőtt határát,

Mit őseink csiszoltak fényesre.

Könnyük gyöngyeinek gurulását

Bán-patak viszi Sajó medrébe.

Itthon vagyok.

 

Partjain pusztuló nemzedékek:

Fűzfák roncsai tétován állnak.

Példát adnak elmúlt ezer évek,

Míg dolgaink megoldásra várnak.

Itthon vagyok.

 

A gondjaink szűkült ablakából

Hunyorogva tekintünk jelenre.

De a táj helyettünk hangosan szól:

Ember!Tárd ki szíved szélesebbre!

Itthon vagyok.

 

Vidd magaddal Bán-patak hűs vize,

Vidd magaddal tiszta, szent hitemet,

Hogy virágát a bükki táj kibontsa,

Hogy jövőnk kertje legyen színesebb!

Itthon vagyok.

 

Szűrd át vized szűrőjén szellemed,

Hogy földed béke termője legyen,

Hogy győzni tudjon gyűlölet felett,

Ember embernek testvére legyen!

Itthon vagyok.

 

Csak így győzhetünk ácsorgó időn.

Közös patak a völgy ölébe tart.

Hívó hangja cseng fülünkbe kérdőn:

A szabadság madara merre tart?

Itthon vagyok?!

 

Jelige: Bán