Jávorkút

68.

Jávorkút

 

Gyökeret átlépve, patakon átkelve megyünk

feljebb-feljebb, sziklaszirtről messze tekintgetünk,

tavaszi erdő zsong köröttünk, smaragdzöld kapu.

Nyáron napozunk, ősszel szarvasbőgést hallgatunk,

 

télen jeges utakon óvatosan haladunk.

A Szuszogón Létrásra, Jávorkútra, Bánkútra

kirándulunk. Fentről nagyapám figyel az útra,

elkísér minket, bárányfelhők közül ránk mutat.

 

Irányít bennünket, fenyőmagot elénk hintve.

vadnyomot követve, hűs forrásból iszunk, frissen

indulunk lesre, hosszú túrákra, szép helyekre.

Alattunk most felhők úsznak, pipálnak a hegyek,

 

ősök nyomában bandukolunk, szürke hercegek,

bükkfák közt. Erdő homályába nap süt hirtelen,

feltöltődünk a szépséges tájjal. Patak csíkja

alant, benne pisztrángok úsznak, távolban hegyek.

 

Vízen csillanó napsugár, csörgedező szalag,

szitakötők, lepkék tánca, bodza-, szederillat,

lombsátorból kivillanó ég, bükkök serege,

méltóságos faoszlopok, vigyáznak, őrt állnak.

 

Kismadár dala hall’szik, bogár alszik fűágyon.

Hűs forrásból szomjat olt az őz, pihen a vadon.

Boksák füstölnek messze, léptünk csendesen neszez.

Égi-földi csapat fenyvesben együtt menetel

 

Jelige: Sziklaszirtek