Kálnoky László | Érsekkert

(Eger, 1912 – Budakeszi, 1985)

Őszi képek kisvárosból -ciklusból

 

Bejárja a hervadt füvek szaga

a mezőt; a parkban vadgesztenyék

csillognak a holdfényben éjszaka.

A rét fölött pár felhő andalog;

hosszú időn át vékonyulnak el,

s elmúlanak, mint fáradt angyalok.

 

Cigarettázom, s nézek; egyre megy,

hogy az ember hintón jár vagy gyalog.

Egy száraz ág fölöttem megremeg.

 

Menyét oson a bokrok közt, hegyes

orrával szimatol, fényes szemű.

Szeretném megkérdezni, mit keres.

 

Tengés-lengés csupán az életem.

Asztalomról száz akta rám röhög

holnapra, bélyegzőktől szennyesen.

 

Medvének kéne lenni, áfonyát

s vadalmát falni a bozót között,

és aludni a hosszú télen át.