Kálnoky László | Érsekkert
(Eger, 1912 – Budakeszi, 1985)
Őszi képek kisvárosból -ciklusból
Bejárja a hervadt füvek szaga
a mezőt; a parkban vadgesztenyék
csillognak a holdfényben éjszaka.
A rét fölött pár felhő andalog;
hosszú időn át vékonyulnak el,
s elmúlanak, mint fáradt angyalok.
Cigarettázom, s nézek; egyre megy,
hogy az ember hintón jár vagy gyalog.
Egy száraz ág fölöttem megremeg.
Menyét oson a bokrok közt, hegyes
orrával szimatol, fényes szemű.
Szeretném megkérdezni, mit keres.
Tengés-lengés csupán az életem.
Asztalomról száz akta rám röhög
holnapra, bélyegzőktől szennyesen.
Medvének kéne lenni, áfonyát
s vadalmát falni a bozót között,
és aludni a hosszú télen át.