Látó-kövek

48.

Látó-kövek

 

Formás hegyek, merre csak ellát a szem;

Láttam, amit a Látó-kövek; megyek…

Vissza egy fecsegő estén át

A holnapok sűrűjébe, csak hogy legyek…

Valaki a sok közül, a tömegből az egyik,

Arctalan, átlag vágyú bérenc;

Én is a földről veszem, mit elém dob az élet.

Feleslegesen, esetlegesen,

De megteszem, mert a szokás megvezet;

Orromnál fogva cipel, míg el nem áll a lélegzetem.

A lassú változás közben

Egyik reményem lesz, amit láttam,

S mit most is látnak a Látó-kövek.

 

Jelige: Látó-kövek