Nézz ki Pajti az ablakon,
Bükk lankái mindenhol.
Balra Bél-kő, a kőfejtő,
Szemben Tárkány, aligha felejthető.
Mint fehér óriás, a kőbánya,
A látóhatárt uralja.
Lábam alatt érzem mészkövei súrlódását,
Fejem fölött látom egy-egy holló szárnyalását.
Tárkány felé, a Délnyugati Bükk ormai,
Párát pipálnak reggelente, a vidéket ébreszteni.
Kicsiny csermelyek és a patak csobogását hallom,
Gólyahír, hunyor, szellőrózsa szirmát simogatom.
Itt élek én, ezen a tájon,
A hegyek, a völgyek, mind a barátom.
Látom, hallom, érzem, hogy körülvesznek!
Nézd meg, mert szépségük leírni nem lehet!
Jelige: Óvónéni
