Lillafüreden

129.

Lillafüreden

 

Útnak indult a kis csapat,

túra mindig utat mutat,

felmászunk a meredekre,

pihenésnek nincsen helye.

 

Csodák várnak itt mi reánk,

barlang mélyén ember csontváz,

ősemberek éltek itten,

megmaradt örökre minden.

 

Szent Istvánnak barlangjában

cseppkövekből határtalan,

magasságuk nem mérhető,

gyógyereje követhető.

 

Mesterséges tó vizében

csónakáznak a merészek,

hatalmas szép palotának

tükörképében járkálnak.

 

Felsorolni nagyon nehéz,

mennyi élmény – idő kevés,

napok múlnak oly sebesen,

mert e tájat úgy szeretem.

 

 

Jelige: Csodák