Szülőföldem okán talán vált bennem ez ilyenné,
Vagy a Pálos papság remetéi tették édes ligetté?
Lehet,már a teremtéskor az Úr Isten úgy döntött;
A világ ebbe a részébe alkotja így a Bükköt.
Esetleg a véletlen volt? Nagy bumm sok év milló,
Vízmosások,földrengések ‘tesztonik mizérió’.
Egy biztos,hogy jól sikerűlt,bárki keze van benne.
Szenvedélyem lett ez a hely,s mintha vége nem lenne.
Ezer arca magába ránt,mindegy milyen idő járja,
Kerek erdő! Én így hívom,s bizony nekem nincsen párja!
Járom hóban,nagymelegben,rügyfakasztó kikeletben,
Megyek ősszel,ha tehetem a színes levél tengeren.
Botladozom köveiben,az avarosban halászok,
Fűrkészem az ott lakókat,s ha szépet látok megállok.
Hallgatom a lombsusogást,tölgyek-bükkök meséit,
Beszívom a rét illatát,méhek- tücskök zenéit.
Szomjam oltom forrásvízzel,éhem sommal,csipkével, őzlábbal meg pöffeteggel,szúrós szedrek ezrével.
Megesik,hogy olykor-olykor én kerülök étlapra,
Vérem szívja szúnyog,kullancs,de az utifű elmulasztja.
Flórája és faunája testem-lelkem eteti,
Városlakós rezgésimet magasságokba emeli.
Részemmé vált,úgy érzem,mint testemnek egy darabja,
Lehet,lehet másként élni,de a Bükk nélkűl,oly mihaszna!
Jelszó: Zarándoklat
