Mindenen túl

203.

Mindenen túl

 

Hosszú út után, megérkezve eme csodás tájra,
Fegyverként nézek, az éles sziklákra,
De túl e mogorva képen,
Parlagi sas, síklik az égen.
 
Megfújja a szellő, a zöld lombokat s fákat,
A Hejő vize, mint paripa sebesen vágtat,
De ezen a pusztító zuhatagon túl,
A petényi márna az iszapba fúr.

A tüző napsütés, mint ostor csap le rám,
A császármadarakat látván,tátva marad a szám,
De túl eme idilli tájon,
Az egyetlen s igaz hazámat látom.

Könnyes szemmel hagyom el e Hont,
S e hegység értem patakkönnyet ont,
De az érzéki pillanaton túl,
A nyári emlék bennem sose múl.

 

 

Jelige: Noname