Mindszenty Gedeon | Impromtu

(Jolsva, 1829 – Eger, 1877)

 

Hozott Isten a távolból,

Édes atyja Egernek!

Fogadd üdvözletét a rád

Váró annyi ezernek!

Nézz el hiveidnek sergén,

A szemekben mennyi könny,

Nézz örvendő arcainkra,

Milyen édes ez öröm!

 

Megérzéd a távolban

Vágyaink leheletét,

Melyet ima- és sóhajban

Oly gyakran küldénk feléd?

 

A mező is mintha vágyban

Égett volna utánad,

Elaszott termő kalásza,

A fű sarja kiszáradt.

 

És az Ég is, mintha hozzád

Kötötte vón az áldást,

Veled vivé el kegyelmét,

Veled a vígasztalást.

 

De most íme! hull a harmat

Szemeinkből s az égből,

S virul a szív, virul a táj

A szem s az ég cseppjétől.

 

Az örömet és az áldást,

Mind a kettőt te hozád

S Eger népe most a hála

Szárnyán siet tehozzád.

 

Jöjj tehát be sziveinkbe

S maradj áldásul velünk,

Hadd áldhassuk mi is szívvel

Érted a mi Istenünk!

(Rögtönözve Eger polgárai nevében 1856. június 23-án, midőn a távolból megérkező nagy főpásztorra (Bartakovics) várván, azt hosszas szárazság után az ég örömcsöppei közt közeledni látták. (M. G.))