Mutasd …

10.

Mutasd …

 

Mutasd nekem, amíg lehet

a verőfényes, tág réteket,

a táncoló rezgőfüveket, papucskosbort

belesimulni a simogató szellő ölébe.

 

Mutass annyi kukucskáló kék eget,

amennyit puha  gyerekkezek játszva

szorítanak, anyamosolynak látva.,

s alatta  a billegető boldogan talál társra.

 

Mutass csírázó mag köré

fonódó bábakalács – fényeket,

mutasd a termékeny tőzeget,

dajkálva tűzliliomot, sárkányfüvet.

 

Mutasd az ösvényt,

amerre a gímszarvas inni jár,

hol madárdaltól lombosodik

a tölgy,  a  cser,  a nyár.

 

Mutass annyi eleven csodát,

melyen megpihenhet a szív, a vágy,

tablót mutass, díszleteket, amit

                         

egy láthatatlan kéz nekem készít,

és adakozón  hinti rám

a Bükk fennsík oldalán

vérvörös cserszömörcék örömszárnyait!

 

 Jelige: Bábakalács