Napviharban

175.

Napviharban

 

Arany színű forgatagban

furcsa csoda örvénylik.

Rejtőzködő szép tavaszban,

hű szerelem fejlődik.

 

Lila hajnal hasadása,

forró hevét titkolja;

Tüzes virág sarjadása,

lángok közé sodorja.

 

Táncos lépte nekem ragyog,

derűs társként felhevül.

Káprázatban vele vagyok,

néhány órán keresztül.

 

Kísérőm a mindenségben,

együtt rezzen szívemmel.

Kiáradva fent az égben,

játszadozik lelkemmel.

 

Sebes röptű csókká szépül,

még mielőtt szólhatna.

Védőpalástomra kerül,

ajka minden szólama.

 

Ifjonti szó tüze győztes,

felfűt, árja nem felejt.

Elsöprő erővel repdes,

forrón tartva a delejt.

 

Virtuózként mellém állna,

pezsdítené a mámort.

Lángfürtös ifjúvá válna,

idézve Bükki tábort.

 

Csillagomként úgy szeretne,

enyém volna sóhaja.

Szerelmetes kéjben lenne,

minden apró sugara.

 

Perzselő Nap tiéd leszek,

áhitattal, kedvesen.

Napviharban veled megyek,

fénymámortól szőttesen.

 

Jelszó: Helena