250. Csurja Barbara: Nézz körül

 

A Bükk csavargó útjain sétálok

Két lábon, néhol sasolva megállok,

És várok, hátha ősembert én is találok.

 

Barlangokra vadászom a fák között,

Fejem fölött a lomb zöldbe öltözött,

Levele csörög, ijedt madárka megszökött.

 

A távolból hallok csobogó zenét,

Fátyol-esés minden egyes cseppjét.

Habja fehér, ahogy átzuhan új kő férjén.

 

Kisvonat sietve suhan a sÍnen,

Engem vigyen! -jó mulatság úgy hiszem-.

Pisztráng sebesen úszik a telepi vÍzben.

 

Völgy alján csillog a lovak sörénye,

Lipicai ménes a hely szemefénye.

E lények Szilvásvárad hÍres gyüjteménye.

 

Leomlott várak a nagy hegycsúcsokon,

Egykoron hatalma volt, úgy gondolom.

Most kilátótorony van a “kavics halmokon”.

 

Felfedező utam itt most véget ért,

A lábam ég, és testem pihenni tér,

Ha egy percért is, de a jó vándor visszatér.

 

Jelige: Lelkes