Nyárvégi dal neked

102.

Nyárvégi dal neked 

 

 

Gyapjas füstben kérődzik a délután,

Elkókad a lomb, árnyék a ház falán.

Dalt dudorászik magában a szellő,

Bújtatná a napot bús bárányfelhő!

 

A csendbe zárt viharok zaja kísért,

Virágok csókjától felzsong még a méh.

Áldott ezüstszirom hull a fejemre,

Egy lepke belehal a szerelembe.

 

Magot szór a gyom, mind rejtett ígéret,

Kiskertekben jár a lomha enyészet.

A tegnap ma volt ruhát ölt holnapra,

Fejkendős anyóka ül ki zöld padra.

Esti fény halványul, a csend eltemet,

Valaki elment, — de fogja kezemet!

 

Jelige: Csavargó