15. Nagy Erika: Ómassán márciusban

Tekergő hosszú szerpentin.

Kankalin ott az út mentin’.

És a fák csak békésen figyelnek

minket, s majd elfelejtenek.

 

Egy falu őrzi ezt a bükki völgyet,

a kis félénk, tavaszi hölgyet.

Nap kacsint a fák közül,

a szemünk meg vígan felderül.

 

Tudod van ott egy kis ösvény,

amolyan magasba nyúló hegyi örvény.

Utad végén szuszogva, lám, kolostorrom,

rejtett csoda, magányos egy jutalom!

 

Utazó! Bakancsod most kösd be,

vidd lábaid azokba a bükki völgyekbe.

Az út mentén már nyílik a som,

Tavaszról mesél az erdei nyom.

 
Jelige: Ómassai szuszogó