Öreg tölgyfa a Bükkben

82.

Öreg tölgyfa a Bükkben.

 

Sikfőkúti öreg tölgyfa…

Sokat ültem én alatta

Énekelve,tábortűznél,

Boldogabban mindenkinél.

Lobbant a láng minden este,

Cserkészfiúk ülték körbe ,

Zengett a dal, szólt a nóta…

Elszálltak  a  gyermekévek,

Felnőttek új nemzedékek,

változott a világ, élet,

Talán jobb is, rosszabb is lett…

 

Tarts még ki , te öreg tölgyfa !

Szükség van még árnyékodra.

Ne keseregj hát sorsodon,

Az elmúlt véres évszázadon ,

És hogy el kel még viselned

Elszennyezett környezeted,

Az emberi kapzsiságot,

Az önpusztító rossz világot…

Valahol a teremtésben

Testvérek vagyunk a létben:

Valahogyan egy a sorsunk,

Együtt élünk s együtt halunk…

Ám öregen is, megrokkanva,

De a léthez ragaszkodva

Küzdenünk kell végóránkig,

Gyökér s köröm szakadtáig…

 

Ne add fel hát, öreg tölgyfa !

Bízzuk  sorsunk utódokra,

S nem hullunk le , mint a levél.

Mert szellemünk örökké él !

Él bennünk a lélekerő…

Így rendelte a Teremtő.

 

            

 Jelige: Öregcserkész