Ti égig érő fenyvesek,
visszhangotok a fellegek.
Tengerszem néz tükörgyanánt,
tekintetet így mennybe ránt.
Forrás vizek, hűs csermelyek,
vörös pisztrángot rejtenek.
Kanyargós út, mint a rétes,
völgyben legelész a ménes.
Hucul lovak, istráng nélkül,
felettük csak azúr kékül.
Hamvas küllő itt rak fészket,
cseres-tölgyes itt ver éket.
Harangvirág és a sok társ,
liliom is hajt, a kockás,
gyapjúsás, széles levéllel,
gólyaorr hajlik a széllel.
És sok-sok barlang mélyed itt,
hová a múlt temetkezik.
Lám felsorolni sem lehet,
hogy mennyi itt a kincs, lelet.
Jelige: Pandóra