04. Varsás Frigyes: Ősz a Bükkben

 

Szállnak a darvak
Fenn a magasban,
Vége a nyárnak,
Itt van az ősz,
Nem puha zöldben,
Sárga-vörösben
Díszlik az erdő,
Mint a dizőz.

 

Ím, a szökellő,
Friss, üde szellő
Rázza a fákat,
Hull a levél,
Vastag avarban
Süpped a lábam,
Talpam alatt dús,
Vén televény.

 

Bárhova nézek,
Mint a mesében,
Megbabonázó
Száz csoda vár,
Bodzabokornál
Hűs kicsi forrás,
Inni a sok vad
Mind odajár.

 

Ott, hol a fáradt
Szarvasok állnak,
Megzabolázom
Lépteimet,
Nézem a pompás
Távoli csordát,
Változatos, szép
Díszeiket.

 

Fenn a gerincen,
Boksa tövében
Vén öregember
Csendbe` pipáz,
Bükk aranyából,
Bükkfa parázstól
Készül a mész, s ő
Tűzre vigyáz.

 

Lassan a fáradt
Nap sugarának
Fénye hanyatlik,
Majd elenyész,
Néma az éjfél,
Csillagos égnél
Izzik a mészkő,
Táncol a lég.

 

Jelige: Kistenkes