122. Barabás Irén: Őszi hangulat

 

Hallgatom a csend

sokszínű szólamát.

Zizegő fűszálak súrolnak,

avarban igyekvő bogarak,

hálóba tévedt rovar rezeg,

könnyű szél hoz harangszót

a távoli dombok mögül,

s érkezve lelkembe simul.

Megszólal egy énekesmadár

s törékeny ívet húz

ég és föld között.

A pók hálóján lassan

rózsaszín fény színez apró

kristálygyöngyöket.

Cseppen a köd leve,

zörren a vastagodó

színes levéltakaró,

de a zöldek uralják itt-ott

még az őszi tájat,

tiszta, édes színharmónia.

A pára, mint fátyol,

lágyan betakar, majd a szél seprője

óvatosan moccanva

összefog a fénnyel.

Távol a kéklő párából

kibukkan egy ébredező város,

majd körülölel a

pirkadati puha lég,

és a horizontról kibukó

narancsos sárga fény.

A fűzfák némán

lógatják vetkőző ágaik.

Arany-vörösben

pompázik már az ősz,

a tó tükrében a fák

megmártják árnyaik.

Sárga izzásban lángol majd

délben a nyárfák sora,

s estére éjkék

bársony takarót kap

alattuk a gombák

sapkája, bocskora.

 

 

                                          Jelige: Franciska