Partizán út

196.

Partizán út

 

Kora őszi reggel, deres már a fű is

A Hangonyi-tó gyógyvízként gőzölög

Egy pillanat alatt nyomon vagyunk

A Ciao bella ütemére járjuk Partizán utunk.

Aranysárga falevelek záporoznak, öreg tölgyek

Kopaszodnak, s csak visz az út előre, visz.

A Vizes-völgyben bokáig süllyedünk a sárban

Vaddisznó- és szarvaspata-nyomok között

Hagyjuk cipőtalpaink hegét.

1944 van, Szőnyi csapatában masírozunk

Ideges zizzenéssel állnak bosszút lépéseink súlyáért

A földön heverő falevelek.

Ellenállunk.

Nagyon is nyitva kell tartani a szemünk

Mert minden vastag bükk vagy cser mögött

Ott lappanghat az ellen. Aztán magával ragad

Egy fiatal facsemete táncra ölelő karja

Szédülni kezdek, kirántom bakancsom a sárból

Mégis égi távlatból látom társaim harcát az Ökör-hegyen

Partizánvirág nő majd belőle – testemtől búcsúzva mondják –

S mindenki csodájára jár.

Ciao bella, ciao!

 

 

Jelige: Mimika