Petőfi Egerben

Petőfi Debrecenből Pest felé vivő, gyalogszerrel megtett útját szakította meg rövid időre Egerben, 1844. február 18. és 20. között. Három vidám napot töltött el Tárkányi Béla vendégeként a „derék” egri kispapok társaságában. Először Pájer Antal, a neves egri papköltő utána érdeklődött Egerbe való megérkezésekor, s csak akkor indult Tárkányi Béla megkeresésére, amikor kiderült, hogy Pájer Füzesabonyban szolgál káplánként.A hagyomány szerint az „Egri hangok” című vers első három strófáját egri tartózkodása alatt írta Petőfi, a többit Pest felé menet toldotta hozzá. Az elkészült versszakokat azon melegében fölolvasta egri vendéglátóinak, s nemcsak kitörő lelkesedést, hanem útravalóul még busás honoráriumot is kapott érte. Két hónappal később így emlékezett vissza egri időzésére Tárkányinak küldött levelében: „Oh Béla barátom! Be szép napok voltak, melyeket körötökben tölték; istenemre sohasem feledem.”

(Dr. Lsztóczky László „Végeknek tüköri” című antológiája jegyzeteinek felhasználásával.)

Petőfi Egerben a papnevelde (ma az Egri Érseki Hittudományi Főiskola, Foglár u. 6.) egyik földszinti szobájában lakott. Ott tartózkodását az épület falán elhelyezett dombormű és emléktábla örökíti meg. Az egri Petőfi téren áll a költő szobra, a talapzatára vésve az „Egri hangok” utolsó sorai.