39. Papp Viola: Sárga ibolyák

Átlépek veled

a múlt kapuján,

sóhajt az erdő,

átölel sután.

Földsáncok között

megáll az idő,

kaput nyit neki

egy-egy víznyelő.

Puha avarágy,

süppedős szövet,

némán állnak őrt

a látó-kövek.

Utunk kísérik

fehér mészfalak,

szél sodor felénk

árvalányhajat.

Megpihenünk most

fenn a Vár-hegyen,

ismerősként int

egy-egy hegyperem.

Ledőlt várfalak

őrzik a csodát,

s lábunknál nyíló

sárga ibolyák.

Jelige: Tavasz2017