Séta a Bükkben

148.

Séta a Bükkben

 

Hajnalodván a határban

ráleltem egy őz nyomára –

követni kezdtem sebesen,

hátha meglátom kedvesem.

 

A csapást, hogy elvétettem,

elhagytam, s másfelé mentem.

Lépteim lassulni kezdtek,

már alig meneteltem.

 

Halk szél hívogatott tovább,

suhogott bokor és faág,

neszek hallatszódtak oda,

meg-megmozdult a fű, a fa.

 

Lassan mentem, távolodtam,

az úton sétára fogtam,

alig mozdult lábam, testem,

halkan vettem lélegzetem.

 

Egy mezőre értem ekkor,

rajta sárga héricsfoltok,

szedni akartam belőle,

de nem kérted, hát nem tettem.

 

Leültem egy bükkfa mellett,

kedvesemet vártam egyre,

de rájöttem, s megörültem,

kedvesem ott van a Bükkben!

 

 

Jelige: Mardomán Nelli