239. Kristó László István: Subalyuk

 

Ódorvár alatt áll egy öreg ház,

egykor erdészlak volt sok éven át.

Tovább ballagok és hallgatom a rég

kiszáradt patak néma moraját.

 

Egyszerre csak az Ökörütőnél

– furcsa látomás – egy férfi halad.

Hátára vetve lóg nagy tulokcomb,

csípőjén rongyos farkasbőr darab.

 

Aztán neki a sziklás oldalnak,

ahol hollók károgva dalolnak,

s belép az otthon barlang-kapuján.

 

Ezzel vége az ős-látomásnak,

de a Bükk sziklái messze látnak…

Subalyuk rám néz a hegy oldalán.

 

Jelige: Kincseszegi