Sulyok Vince | Eged felé

(Ménfő, 1932 – Oslo, 2009)

 

Itt kóborlok ma újra

az őszi délutánban

emlékeim nyomában,

hisz véled erre jártam.

Eged felé az úton

magányosan csavargok,

a fényképed kezemben,

szívemben édes arcod.

 

Távolról így vigyázlak,

így őrizem szerelmed,

mert szép vagy, mint a táj ma

és tiszta, mint a gyermek.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..