Sulyok Vince | Séta

(Ménfő, 1932 – Oslo, 2009)

 

Drága barátom, messze az est még!

Kéklik a távoli hegy.

Friss ma a szél és álmos a lelkünk.

Nézd! ez az ösvény épp odamegy.

Érik a szőlő… senki az úton.

Hej, be kívánom! A csősz

hol csavaroghat, az Isten tudja.

Édes a szőlő, édes az ősz.

 

Fárad a lábunk? Bírja tüdőnk még

s jó ez a szívdobogás!

Bűvöl a színek tobzódása:

hervad a Bükk már, ó, be csodás!

 

Villog a sok ház szerte a dombon,

kecskét hajszol a pásztor,

vén öreg, érti a tréfát, ránktör,

s zeng az egész hegy a víg kacagástól.

 

Messzi hegyek közt terjed a köd már,

harmat hull a határra.

Térjünk vissza a völgybe, barátom,

emlékezve sokáig e tájra.