240. Sima Bernadett: Szalajka szakadatlan
Tengerszint felett
szárnyal még a lélek,
képzelt képeimben
fenséges fennsíkok
takarják el szilárdan
a völgyet.
A kilátó panorámája
éterként éltet,
újra és újra megjelenik
lelki íriszem
szivárványos színterében.
Régen letűnt ősz,
mi engem a Bükkbe
konstans visszaűz.
Nem tudom feledni
az erdei rengeteget,
emlékeim albumából
azóta sem fakultak
a vidám ligeti színek.
Szirt szélére szólít
szenvedélyes szívem,
Ó gyönyörű természet,
várj reám, hamarosan
visszatérek.
Jelige: A Bükk a mi kincsünk