Szalajka szakadatlan

240.

Szalajka szakadatlan

 

Tengerszint felett

szárnyal még a lélek,

képzelt képeimben

fenséges fennsíkok

takarják el szilárdan

a völgyet.

A kilátó panorámája

éterként éltet,

újra és újra megjelenik

lelki íriszem

szivárványos színterében.

Régen letűnt ősz,

mi engem a Bükkbe

konstans visszaűz.

Nem tudom feledni

az erdei rengeteget,

emlékeim albumából

azóta sem fakultak

a vidám ligeti színek.

Szirt szélére szólít

szenvedélyes szívem,

Ó gyönyörű természet,

várj reám, hamarosan

visszatérek.

 

Jelige: A Bükk a mi kincsünk