Itt él a pisztráng…
Szalajka erdős völgyeiben,
patakok csengő vizében,
itt él a pisztráng, surran,
zuhogók közt csobban.
Hol sziklák közt barlang búvik,
a hegyeken köd nyújtózik,
furcsa formát öltenek a fák,
az ember néha tündért lát,
itt él a pisztráng, surran,
zuhogók közt csobban.
Úttalan utak kanyarognak
lovas kocsik barangolnak,
Erdei vasút zakatol,
a lombok közt madár dalol,
itt él a pisztráng, surran,
zuhogók közt csobban.
Nagy tisztás, kis padok,
rózsaszín alkonyatok
csillagos az éjszaka,
ez nagyvadak otthona…
Itt él a pisztráng, surran,
zuhogók közt csobban.
Tükörsima, tiszta tó,
elterülő, megnyugtató,
kispatakok csatangolnak,
fahidak közt csavarognak.
Itt él a pisztráng, surran,
zuhogók közt csobban.
Szalajka erdős völgyeiben,
patakok csengő vizében,
itt él a pisztráng, surran,
zuhogók közt csobban.
Jelige: „Polly”