225. Mihály Csilla: Szalajka-völgyi úton

A kert alatt bolyongva jár a szél,

ezüst a fáknak lombja, tűzacél,

amint az ébredő nap lángja festi át,

madárka billeget s karolja csepp fiát.

 

Szalajka-völgyi úton ballagok,

köröttem édes füttyök, dallamok,

vonatra száll, zsibong tucat gyermekkacaj,

s a délelőtt megint csak eltelik hamar.

 

De mintha látnám, újra jössz felém,

a vízesésnek fátyolpermetén

a gyors idő megáll és csipkerojtjai

fehéren kezdenek vállamra omlani.

 

E pillanatnak súlya oly szelíd,

hogy könnyeim közt menny felé repít,

míg pisztrángízű csókjaidra gondolok.

Tudjuk vajon, mikor vagyunk mi boldogok?

 

Jelige: Jelen