Szerelmes Bükk

181.

Szerelmes Bükk

 

„De sokszor mentem a Bükkön keresztül Feléd,

így lettem szerelmes ugyanúgy, bele is, mint Beléd.

Lehet az nyár, ősz, tél, vagy tavasz;

a szépsége mindig magával ragad.

A fák lombja, az ég kékje, 

a madarak csengő csicsergése.

A színes ősz, az illatos tavasz,

akárhányszor  jövök,

a szívemből mindig a Bükké lesz egy darab.

Így válik a szívem a rabjává örökre,

s leszek a Bükknek, életem végéig hűséges szerelme.

Nem is vágyok másra, hogyha csak kérhetem,

ott; hol legjobb lenni; hunyjam le két szemem.”

 

Jelige: Bükkfalevél