81. Dr. Boros Krisztina: Szerelmes Bükk

 

Ülök  a széken, nézem a gépem,       

összefolynak a betűk,

komisz kis részeg tetűk

Hullámzik  a laptopom

most csak a napot lopom

 

Inább kinyitom dobozom

miben ebédem hordozom

Otthon csomagolt szendvicsembe

hegyi párát is csentem csendbe

 

Harapom azt a levegőt,

mit nagyanyám is ezelőtt

harminc évvel  adott:

a vajas kenyérre rárakott

a cickafarkfű teába tett,

Százszor elmondta idd és edd

 

Szót fogadtam és ittam, ettem,

S tőle a Bükk szerelme lettem

Körmöm alatt a fehér foltok:

hegyi levegőt ott is hordok

 

Orrod vállam gödrébe tedd

S az egész Fennsík a tied

A vadvirág mit rég találtam,

illatossá teszi a vállam

 

Akad az ujjad száz fűszálba,

vagy óvatlan kis bogárba,

ha ötágú fésű kezed

kócos hajamra ráteszed

 

Szúrja a rét a lábadat

ha testemhez érve rátapad

Csontos bokámból egy darab

szagos lila kemény  csarab

 

A záportól jól elázva

Gyökerek között vigyázva

Szedett gomba fűszeres

Szagától lettem nemes

 

Hegyi este leheletem,

Varázsos, hűvös, hirtelen

S a kezem hideg és tiszta

Mint a pénzpataki szikla

Gallyal fedett barlangba ejtett

Szorongásom rég elfelejtett

 

És izmaimban ott az erdő,

Szálkás, inas és titkot rejtő

S mikor a szemem rád ragyog,

Hidd el, az őszi Bükk vagyok

 

Ülök a széken, nézem a gépem…

 

 

Jelige: Csarab