81. Dr. Boros Krisztina: Szerelmes Bükk
Ülök a széken, nézem a gépem,
összefolynak a betűk,
komisz kis részeg tetűk
Hullámzik a laptopom
most csak a napot lopom
Inább kinyitom dobozom
miben ebédem hordozom
Otthon csomagolt szendvicsembe
hegyi párát is csentem csendbe
Harapom azt a levegőt,
mit nagyanyám is ezelőtt
harminc évvel adott:
a vajas kenyérre rárakott
a cickafarkfű teába tett,
Százszor elmondta idd és edd
Szót fogadtam és ittam, ettem,
S tőle a Bükk szerelme lettem
Körmöm alatt a fehér foltok:
hegyi levegőt ott is hordok
Orrod vállam gödrébe tedd
S az egész Fennsík a tied
A vadvirág mit rég találtam,
illatossá teszi a vállam
Akad az ujjad száz fűszálba,
vagy óvatlan kis bogárba,
ha ötágú fésű kezed
kócos hajamra ráteszed
Szúrja a rét a lábadat
ha testemhez érve rátapad
Csontos bokámból egy darab
szagos lila kemény csarab
A záportól jól elázva
Gyökerek között vigyázva
Szedett gomba fűszeres
Szagától lettem nemes
Hegyi este leheletem,
Varázsos, hűvös, hirtelen
S a kezem hideg és tiszta
Mint a pénzpataki szikla
Gallyal fedett barlangba ejtett
Szorongásom rég elfelejtett
És izmaimban ott az erdő,
Szálkás, inas és titkot rejtő
S mikor a szemem rád ragyog,
Hidd el, az őszi Bükk vagyok
Ülök a széken, nézem a gépem…
Jelige: Csarab