179. Balázs Kamilla Manna: Szeszélyek

 

Télen a bükk, mint mélabús mennyasszony

Fehér ruhájára fekete, kecses fák futtatnak mintát,

S ha egy-egy piros begyű madárka téved oda

Az ég fekete-fehér képébe csöppent vörös tintát

 

Ősszel a bükk, mint kevély kisasszony

Ki ezernyi ruhájára egyenként kiáltja:

– Ez nem jó, ez sem jó!

Az összeset magára ölti, darabonként szaggatja szét,

Majd torkán akad a szó

 

Nyáron a bükk, mint telt-vidám asszony,

Ki mosolyával aranyba borítja a levegőt

Hamisan dúdol, mégis oly kedves

S ajándékokkal halmozza el az erdőt

 

Tavasszal a bükk, mint szemérmes leányka

Mélyen elpirul, ha kérdezik a korát

Finom, halványzöld fátylat ölt,

S egy- egy kedves bókra szívét beborítja a hóvirág.

 

Jelige: Gyurgyalag