Szilvásváradi séta

46.

Szilvásváradi séta

 

 

Azt mondtam pár napra

menjünk el Váradra,

egy kicsit sétálunk,

aztán majd meglátjuk.

 

Az úton hallgattam,

a csendet faggattam,

a dalt, mely véget ér,

micsoda perfekt déj:

 

Ó, milyen perfekt déj,

ó, mennyi őrült éj,

az hittük búcsúzunk,

de látod, itt vagyunk,

de látod, itt vagyunk.

 

Várad zöld mezején

ott voltunk te meg én,

köröttünk sokaság,

hófehér paripák.

 

Pataknál sétáltunk,

a tónál megálltunk.

A vízben pisztrángok

pikkelye szikrázott.

 

Ó, milyen perfekt déj,

ó, mennyi őrült éj

azt hittük búcsúzunk,

de látod, itt vagyunk,

de látod, itt vagyunk.

 

A mezőn leültünk,

sült pisztrángot ettünk,

a jövőt lezártuk,

sírtunk és nevettünk.

 

Kisvasút csöngetett,

körülvett sok gyerek:

csinálnék egy képet,

egy örök emléket.

 

Ó, milyen perfekt déj,

ó, mennyi őrült éj,

azt hittük búcsúzunk,

de látod, itt vagyunk,

mindig Váradon vagyunk.

 

Jelige: Lou Reed