(versciklus)
Vers 1.
Együtt jártuk a Bükk rögös útjait.
A Tanár úr és én.
Nem túráztunk túl sokat,
Hisz mindig csak a tanulás járt a fejemben.
A családi intelem.
Vers 2.
Bölcs mondását egy életen át megfogadám.
Minden hepe után hupa jön.
Azt mondta Ő akkor ott a hegyek tetején.
Vers 3.
Egy képet örökkön őrzök: Őt és a fehér tájét.
A bélapátfalvi mészkőbányáét.
Noha a képek elkallódtak, az emlék örökké él.
Szeretettel ajánlom e verseket Palotás László tanár úrnak, gimnáziumi éveim legnagyobb példaképének, fizika tanárának.
Jelige: Csavargó szívek