Tárkányi Béla | A bölcső

(Miskolc, 1821 – Eger, 1886)

(Kép az 1878. aug. 31. egri árvízből)

 

Vagyont, reményt, éltet lenyelve

A vért fagyasztó áradat,

Pokolzavarta habzajában

Rengetve egy bölcsőt ragad.

 

A bölcsőben, mint lenge sajkán,

Pólyákba kötve kis gyerek,

Repesve játszik, s a halálos

Veszély sarkában sem remeg.

 

Az áradásban romboló szörny

Sem nézheté ezt hidegen…

Parthoz veté ki… bámul a nép,

S ápolja… de mind idegen.

 

Míg a tömegből felsikoltva

Zilált hajakkal, rongyosan

Egy fiatal nő tört előre

S a mentett bölcsőhöz rohan.

 

Meghallgaták az anyát, óh nagy Isten,

Szól és szemén könnyár fakad,

Árvíz koldussá nem tehette,

Mert legfőbb kincse megmaradt.