(Miskolc, 1821 – Eger, 1886)
(Kép az 1878. aug. 31. egri árvízből)
Vagyont, reményt, éltet lenyelve
A vért fagyasztó áradat,
Pokolzavarta habzajában
Rengetve egy bölcsőt ragad.
A bölcsőben, mint lenge sajkán,
Pólyákba kötve kis gyerek,
Repesve játszik, s a halálos
Veszély sarkában sem remeg.
Az áradásban romboló szörny
Sem nézheté ezt hidegen…
Parthoz veté ki… bámul a nép,
S ápolja… de mind idegen.
Míg a tömegből felsikoltva
Zilált hajakkal, rongyosan
Egy fiatal nő tört előre
S a mentett bölcsőhöz rohan.
Meghallgaták az anyát, óh nagy Isten,
Szól és szemén könnyár fakad,
Árvíz koldussá nem tehette,
Mert legfőbb kincse megmaradt.
