Tárkányi Béla | Válasz Vörösmartynak

(Miskolc, 1821 – Eger, 1886)

 

Hogy néked a hatalmas Hunnia

Légyétetőt hagy inni, nagy hiba;

De még nagyobb, hogy hős Eger borát

Megénekelted, s még nem kóstolád.

Hogy hát lemossuk ezt az ősi vétket,

Engesztelésül bort küldünk tenéked.

Egerben termé a legjobb tető,

Talántalán nem lesz légyétető;

Igaz, nem oly tüzü, mint verseid,

Minek heve éltetve boldogít.

De vedd jó szivvel, mit neked jó sziv ád,

Ajándék-lónak a fogát ne vizsgáld.

Vedd szivesen, mit rád köszöntenek

Az el nem korcsult egri emberek,

Legalább borunk szüztiszta egri bor,

S hogy még bennünk apáink vére forr,

Nagyrészt az áldott jó bor tette, máskép

Rég elfajulánk, mint a viziszák nép.

Nem is csoda, ha mink olaj helyett

Borral gyulasztjuk a honérzetet;

Hiszen csak jól tekintsünk szerteszét,

A honfitűz csak hegedübeszéd;

De azt fogadjuk, hogy bennünk ki nem vesz,

Mig egy hegyünk és mig egy csöpp borunk lesz.

Hál isten – eddig jó erőbe’ van.

S egyik hegyünk sem ing bokáiban,

Fölötte nemcsak a török s tatár,

A vén idő is szép kimélve jár;

S igy arról is jót állhatunk bizonnyal,

Hogy egyhamar neved köztünk ki nem hal.

Csufság is lenne azt felejtenünk,

Ki halhatlan nevet szerzett nekünk,

Átok hát rá, ki egri bort iszik

Közőlünk, s rólad elfeledkezik.

Mi ezt fogadtuk, mint a hét vezérek,

Pótolja bor helyét ki a frigyvérnek.

Előtted áll a tiszta áldozat,

Nem kell egyéb, csak szivesen fogadd

S kivel te siron tul is annyi jót

Tevél, köszöntsd fel a dicső Dobót,

Barátodnak felhabzik lelke vére,

S emlékezend az egri bor izére.

S kiktől te nem szánád a paprikát –

Köszöntsd fel azt a sok kopasz basát,

Hadd tudja meg a sok isten lova,

Hogy bor nélkül a huri fakova,

Hadd marja őket ott a lelki méreg,

Ha a borivó hősökre tekintnek.

S végül, Magyarföld honfi látnoka,

Te egriek legfőbb örömoka,

Köszöntsd reánk a felhabzó pohárt,

Szavad szerint talán csak meg nem árt.

Hogy mig bennünket isten földje csak hord,

A hont szeressük, mint az egri óbort.

 

Egri tisztelőid

 

Közli Joo János Egerből.

Eger, nyárutó 20. 1844.