Tárkányi Béla: Válasz Vörösmartynak

„Vörösmarty Mihály Rossz bor című verse szerte az ország­ban élénk visszhangra talált. A benne megszólított bortermelő vidékek – hogy enyhítsék súlyos mulasztásukat és visszasze­rezzék elvesztett tekintélyüket – borküldeményekkel és engesz­telő versekkel siettek a szomjas és haragos költő segítségére. Az elsőként kipellengérezett egriek válaszát fogalmazta meg Tárkányi Béla szellemes verse, melyet Joó János (1807-1874), a híres egri bortermelő és jeles közéleti személyiség küldött el Vörösmartynak egy háromakós, borral teli hordó kíséretében.(…)”

(Dr. Lisztóczky László „Végeknek tüköri című antológiája jegyzetéből.)

Vörösmarty Mihály – a küldemények és a költemények hatására – Jó bor című versében elismerte, hogy valóban remek borokat termelnek ezek a vidékek.

(A Vörösmarty – Tárkányi – Vörösmarty versek dalnokVERSenyünk megzenésítésre ajánlott versei között olvashatók.)

Tárkányi Béla

 Miskolcon született 1821. január 2-án Viperina József néven, melyet 1844-ig használt. Elemi iskoláját és a gimnáziumot szülővárosában és Lőcsén végezte. 1836-ban került az egri papképzőbe. A Kisfaludy Társaság pályázatán 1840-ben a Honáldozat című balladájával, 1841-ben pedig egy szatírájával nyert díjat, illetve dicséretet. 1844. július 15-én Rajner Károly érseki vikárius szentelte pappá. Bükkszenterzsébeten káplán, ahol az egyházi énekreformhoz gyűjtött anyagokat, valamint a népénekeket tanulmányozta. 1846 nyarán visszakerült Egerbe, ahol az egri érseki irodában dolgozott, mint Pyrker László érsek „szertartója és iktatója”.
Tárkányi gyakran elkísérte az érseket külföldi útjaira, mellette virrasztott bécsi halálos ágyánál, s a főpap kérését teljesítve szívét ő hozta Egerbe.

Pyrker halála után Bartakovics Béla érsek titkára, majd 1858-tól egyeki plébános.

1858-ban lett a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Bartakovics érsek megbízásából elkészítette a Szentírás új katolikus fordítását, amiért IX. Pius pápa 1866-ban kamarássá nevezte ki. 1868-ban egri kanonok, 1869 és 1872 között egyházmegyei tanfelügyelő.

1872-ben megválasztották a Szent István Társulat alelnökévé. 1879-ben Samassa József érsek az Érseki Líceumi Nyomda prefektusává nevezte ki. 1880-ban a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja és a budapesti egyetem tiszteletbeli doktora lett.

Nemcsak költészettel és a Biblia fordításával foglalkozott, hanem ima- és énekeskönyveket is összeállított. Katolikus egyházi énektára 1855-ben jelent meg. Értékes festménygyűjteményét végrendeletében a Magyar Nemzeti Múzeumra, az Országos Képtárra, és a Nemzeti Arcképcsarnokra hagyta. 1886. február 16-án hunyt el, az egri főszékesegyházba temették.

(Részlet a Beszélő utcanevek – Eger című weboldalról. A szócikket írta: Balázs Norbertné /Heves Megyei Levéltár/

A honlapot az Eszterházy Károly Főiskola gondozza.

http://beszeloutcanevek.ektf.hu/utcanevek

Felhasználtuk Dr. Lisztóczky László „Végeknek tüköri című antológiája jegyzeteit is.