185. Kovács Beáta: Tavasszal a Bükkben

 

Oly régóta hívogat e táj,
Hogy szívemet áthatja a vágy.
Így egyszer egy szép tavaszi napon
Kis családunk a Bükkbe galoppol.

Utunk a Hór völgybe vezet
S viszünk magunkkal elég vizet,
Mert a túra a kapunál még nem ér véget,
Megnézzük bizony a Perpác rétet!

A hatalmas sziklák szürke és vörös színben pompáznak
S a túrázók előttük vígan lakomáznak.
Az odvas keltike lilás árnyalata
A tekintetet a földre húzza.

Az út szélén a salátaboglárkák sárgán virítanak,
Vidám színükkel hirdetik: itt a tavasz!
Az ünnepi hangulatot a kankalin is fokozza,
De a pirosló hunyor, az maga a csoda!

A virágok szépsége s a látvány lenyűgöz,
Közben a madarak csivitelése is varázslatot tükröz.
Fülbe mászó dallamuk az erdő zenéje,
Mely füleden át kúszik a szívedbe.

A Suba-lyukhoz sziklás emelkedő vezet,
S ha felérsz, vár a megkövült koralltelep.
A barlang hidege nagyon is jól eshet,
De a kilátás, az szemet gyönyörködtet!

No de utunk itt még nem ér véget,
Mert megyünk, s megnézzük a Perpác rétet.
A bükkfák között haladva tovább
Lenyűgöz egyenes törzsük s a magasság.

Jó barátságban élnek a gyertyános tölggyel,
És utunkon találkozhatunk még fenyőkkel.
A rét tavaszi héricsektől tündököl,
A szánk is tátva marad gyönyörűségüktől.

 

A kaptárkövek csúcsai az ég felé tekintenek,
Mellettük a györgyikék pázsitként kéklenek.
Az ördögszántás tetején a magasság félelmetes,
De innen a kilátás páratlanul szépséges.

A nap végére kellemesen elfáradunk,
De az ördögtoronyhoz még ellátogatunk.
Virágzó kökénybokrok mellett elhaladván
A kilátóhoz érünk csodálkozván.

A sziklás kőépítményt távolról megpillantva
A Stonehenge látványát eszedbe juttatja.
A kilátóból nézve gyönyörű a naplemente,
Ahogy a horizonton narancssárgán nyugszik le.

Így ér véget a Bükkben a kalandunk,
Melynek során a Nap melege útitársunk,
A hely szelleme a védelmezőnk,
S barátunk Roland a túravezetőnk.

 

Hajdúhadház, 2017.04.16.

 

Jelige: Varázslat