141. Marosi Ágnes: Túrabakancs

 

A Bükk csavargó útjain jártam,

Megannyi szépet, apró csodát láttam.

Magam mögött hagytam a napok gondjait,

Megcsodáltam én Siroknak bús romjait.

 

Bánatomat fojtottam finom egri borokba,

Buján zöldellő hosszú szőlő sorokba.

Szépasszony- völgyében szép asszonyt csókoltak,

Pirosló hunyorral  szerelmesen bókoltak.

 

Hallgattam én a Szalajkának zúgását,

Madarak dallamát, méheknek búgását.

Kicsinyke tavakban pisztrángok táncoltak,

Átlátszó vízében kis faággal játszottak.

 

Fenségesen aláhull a Fátyol- vízesés,

A szívemig hatol, éneke oly mesés.

Megpihentem én a hegyeken, dombokon,

Az árnyékot adó hűsítő lombokon.

 

Kabátomon szenderül egy havasi tűzlepke,

Kövirigó dala álmot csal szememre.

Elfáradt a lábam, megpihen a vágyam,

A természet az én oltalmazó ágyam.

 

Csillagos éjen a Hold a barátom,

Köpenyem szél, lomb a kabátom.

Reggeli nap simítja Hollókő várát,

Elűzi messzire a reggeli párát.

 

Szinte hallom én az Ófalu nyugalmát,

A csend és a béke átható uralmát.

De megyek, sietek! Nem fáradok soha!

Hisz vár még rám ezer apró csoda!

 

Jelige: Tündérke