A Bükk csavargó útjain jártam,
Megannyi szépet, apró csodát láttam.
Magam mögött hagytam a napok gondjait,
Megcsodáltam én Siroknak bús romjait.
Bánatomat fojtottam finom egri borokba,
Buján zöldellő hosszú szőlő sorokba.
Szépasszony- völgyében szép asszonyt csókoltak,
Pirosló hunyorral szerelmesen bókoltak.
Hallgattam én a Szalajkának zúgását,
Madarak dallamát, méheknek búgását.
Kicsinyke tavakban pisztrángok táncoltak,
Átlátszó vízében kis faággal játszottak.
Fenségesen aláhull a Fátyol- vízesés,
A szívemig hatol, éneke oly mesés.
Megpihentem én a hegyeken, dombokon,
Az árnyékot adó hűsítő lombokon.
Kabátomon szenderül egy havasi tűzlepke,
Kövirigó dala álmot csal szememre.
Elfáradt a lábam, megpihen a vágyam,
A természet az én oltalmazó ágyam.
Csillagos éjen a Hold a barátom,
Köpenyem szél, lomb a kabátom.
Reggeli nap simítja Hollókő várát,
Elűzi messzire a reggeli párát.
Szinte hallom én az Ófalu nyugalmát,
A csend és a béke átható uralmát.
De megyek, sietek! Nem fáradok soha!
Hisz vár még rám ezer apró csoda!
Jelige: Tündérke
