254. Mátyás Imre: Upponyi népdal

 

Lázak bérce,

házak férce,

reflektorfény kúpja:

zsákfalvában,

erdészházban,

itt vagy, Uppony, újra.

 

Nyílt szerelmem,

asztalcsendben,

virág kehely kútja.

Nem is tudta,

kosár-gúnyja

mint fog sűrű gúzsba.

 

És most itt ül,

velem vénül,

sorsom sorsa fonta.

holott szűkül

kopott gyűrűm,

asztal fölött volna

 

ülni jó az

erdészházban,

zubbony-csendbe bújva,

Lázbérc tükrén

sütkéreznénk

szerelmemben újra.

 

Jelige: Szárnyati Géza