254. Mátyás Imre: Upponyi népdal
Lázak bérce,
házak férce,
reflektorfény kúpja:
zsákfalvában,
erdészházban,
itt vagy, Uppony, újra.
Nyílt szerelmem,
asztalcsendben,
virág kehely kútja.
Nem is tudta,
kosár-gúnyja
mint fog sűrű gúzsba.
És most itt ül,
velem vénül,
sorsom sorsa fonta.
holott szűkül
kopott gyűrűm,
asztal fölött volna
ülni jó az
erdészházban,
zubbony-csendbe bújva,
Lázbérc tükrén
sütkéreznénk
szerelmemben újra.
Jelige: Szárnyati Géza