Utas Zsigmond | Eger

(Gyöngyös, 1865 – Gyöngyös, 1911)

 

Eljöttem hozzád, oh

Nemes hősi város!

Hol életem egykor

Csendesen leáldoz…

Üdvöz légy, titánok

Vérrel szerzett fészke!

A magyar erények

Igaz ékessége!

Eljöttem hozzád, hisz

Ide oly rég vágytam!

Szívem sokszor égett

Érted forró lázban.

Gondolatom feléd

Epedezve szállott;

Utamban, álmomban

Lelkem téged látott!

 

Láttam, hogy int felém

A fönséges várfok,

Ahol Dobó kardja

Cikázva villámlott

S ahol megveték a

Nők a halál ágyát:

Ontván a pogányra

Égő szurok-lávát.

 

Láttam ős „Eged”-től

Koszorúzott tájad;

Hitéletre keltő

Szép székesegyházad;

Láttam költőidnek

Fennkölt sokaságát

S feletted jövőmnek

Hajnalhasadását…

 

S ím, hogy valahára

A rév-parthoz értem,

Karjaidba dobom

Minden percnyi éltem!

Fogadj szeretettel,

Hősök csodás fészke:

Oh szép Eger város,

Honom büszkesége!

 

Fogadj oly melegen,

Mint amilyen szívem, –

S ahogy új gyermeked

Követni fog híven!

Mint amily szent leszen

Nekem minden rögöd!

Élj, virulj s legyen a

Béke benned örök!

 

(1905)

 

* A gyöngyösi szolgabíróságtól a vármegyei központba történt előléptetésem alkalmából. – 1905. február 1. (U. Zs.)