Utas Zsigmond | Eger
(Gyöngyös, 1865 – Gyöngyös, 1911)
Eljöttem hozzád, oh
Nemes hősi város!
Hol életem egykor
Csendesen leáldoz…
Üdvöz légy, titánok
Vérrel szerzett fészke!
A magyar erények
Igaz ékessége!
Eljöttem hozzád, hisz
Ide oly rég vágytam!
Szívem sokszor égett
Érted forró lázban.
Gondolatom feléd
Epedezve szállott;
Utamban, álmomban
Lelkem téged látott!
Láttam, hogy int felém
A fönséges várfok,
Ahol Dobó kardja
Cikázva villámlott
S ahol megveték a
Nők a halál ágyát:
Ontván a pogányra
Égő szurok-lávát.
Láttam ős „Eged”-től
Koszorúzott tájad;
Hitéletre keltő
Szép székesegyházad;
Láttam költőidnek
Fennkölt sokaságát
S feletted jövőmnek
Hajnalhasadását…
S ím, hogy valahára
A rév-parthoz értem,
Karjaidba dobom
Minden percnyi éltem!
Fogadj szeretettel,
Hősök csodás fészke:
Oh szép Eger város,
Honom büszkesége!
Fogadj oly melegen,
Mint amilyen szívem, –
S ahogy új gyermeked
Követni fog híven!
Mint amily szent leszen
Nekem minden rögöd!
Élj, virulj s legyen a
Béke benned örök!
(1905)
* A gyöngyösi szolgabíróságtól a vármegyei központba történt előléptetésem alkalmából. – 1905. február 1. (U. Zs.)