50. Hajósi Áron: Valóság

Lábam irány nélkül vitt a Bükk utat takaró haván,

Csak neszekre és a csendre figyelve lépdeltem előre.

Talán elmerengtem az élet egy-egy nehéz súlyú szaván,

Melyet felfedtem, de többet már nem kérdeztem felőle.

Az ég tisztán kéklett, sűrű ágak s kerecsensólymok szelték,

S ahol ők fészkelnek, eddig lelkem mindig hintába került.

Míg szaladtam az erdő mámorától, lábam hókupacok nyelték,

És – mint Jákobé a létrán – az én szívem is a Valóságba merült.

Jelige: Valóság