58. Sandrik Judit: Varázslat

 

Reggel korán kiugrok az ágyból,

A napfelkeltét nézem az ablakomból.

A hátizsákom, túrabotom mindig készen áll,

Hogy legyőzzük az összes akadályt!

Mire a nap teljesen beragyogná szobám,

Én már megyek is tovább.

Hív az erdő, mező, a csicsergő madarak,

A hegyen – völgyön élő vadak.

A virágok illata és szivárványos színe

Beterítik a levegőt és a földet.

Merre menjek? A kék, zöld, piros vagy sárga jelzésen?

Minden út gyönyörű helyre vezet.

Nemcsak a végállomás a szép,

Hanem az odavezető út is mesés.

Hegyre fel és völgybe le,

Csörgő patakon át és újra fel!

Ez a természet építette legszebb lépcső,

Ami betölti az egész csodálatos Bükköt.

Együtt lélegzem a virágokkal, állatokkal és a fákkal,

Szívem – lelkem megtelik boldogsággal.

Alig enged elhagynom a társaságát,

Hallom a marasztaló sóhajtását.

Érzem a természet éltető szerepét,

A benne rejlő hatalmas erőt.

 

Jelige: Mackótestvér