(Eger, 1778 – Pest, 1829)
Zúg az ősznek langy szele, mord egünkrűl
A derek hullnak, Zsuzsi, kandallómnál
Jer, teríts asztalt, pecsenyét, kalácsot
Hozz hamar ennem.
Egri borral szűrd tele régi kelyhem,
Víg tanyát üssek nevem ünnepében,
S búfelejtésűl magyarán ihassam,
Kedvre ihassam.
Míg enyím volt szög Lidi, záporos csók
Közt mosolygván rám mai nap vidított;
Mostan ah! másnak kezein hevervén,
Másra nevetget.
Hej! az elmúlton mit evődjem: adsza
Bort; ivót dúdolj, Zsuzsi! míg te dúdolsz,
Búfelejtésűl magyarán iandom,
Kedvre iandom.
Novemb. 20-án 1802.
