Az élet egy Tangó. Két lépes előre, egy vissza… Erős, vidám és szomorú egyszerre! Tragikus, romantikus, sötét, fényes… Tánc és séta, szerelem és félelem, régi és mai érzések, régi és mai zene. Komoly és improvizalt…

Miquèu Montanaro zenei világa nem ismer határokat, gyökerei a provanszáli muzsikához kötik, de számos más stílusban is otthonosan mozog. Móser Ádám muzsikáját áthatja az improvizáció szabadsága, harmonika játéka egyedi, körbejárhatjuk a világot általa.

A tangó nekem mindig kultúrák találkozásáról szólt. Hagyományok törésvonalai mentén születő feszültségről, annak feloldásáról. Szenvedélyről, életről. Ugyanúgy benne van Kelet-Európa, mint Argentína. New York, Odessza.  Ádám

Le tango est une de ces grandes musiques urbaines apparues à la fin du XIXième et le début du XXième siècle. Le Rebetiko, le Chaabi, le Fado, le Musette, le Jazz… ont nourri des années de fêtes, de danse, de peine, de critiques sociales et sont devenues, pour moi, une source d’inspiration et une sorte d’autorisation d’inventer en liberté la musique d’un monde à venir. Miquèu