A Márkus Színház a magyar szellemi örökséget, hagyományt és a magyar nyelvet alappillérnek tekinti. Repertoárjában elsősorban magyar népmeséket, klasszikusokat mutat be.

A mese, mint a Hagyomány őrzője és éltetője az Istenről, a világról, a vallásról, az emberről, a lélekről szóló egyetemes tudásnak. A mese mindenkié, kortól, nemtől, országhatároktól függetlenül. A szocializáció legközvetlenebb és leghatékonyabb útjának tekintjük, melyben nincsenek korhatárok. Közösségi élmény, mely lehetőséget ad az önismeretre, az identitás tudat megerősítésére, az elfogadásra. Példát mutat arra, hogy mindenki saját kezében tartja sorsát. Merészséggel és kitartással minden akadály legyőzhető. A mai felgyorsult és elidegenítő világunkban fontosnak tartjuák a mesék üzenetét, melyet bábjaikkal, a színházura jellemző humorral, szemlélettel és játékmóddal adnak elő. A mesei adaptációk mellett nonverbális előadásokkal is kísérleteznek, ahol fókuszban van a történet, amit a zene és a báb formanyelvével mesélnek el.